A témával kapcsolatos, eddig megjelent írások túlnyomó többsége a folyamat technológiai részleteivel foglalkozik: mesterséges intelligencia által vezérelt gépek, teljes vagy részleges öndiagnosztikai képességgel, hálózatba kapcsolva, folyamatos tanulás révén olyan hatékonysággal fognak gyártani a jövőben, amire történelmünk során még nem volt példa. Egy ilyen, teljesen automatizált, digitalizált, mért és ellenőrzött smart factory elméletben minimális emberi beavatkozást igényel, és a termelési hatékonyságon túl tökéletesen energiahatékony is.

Mindez a gyártóiparon kívülről nézve úgy hangozhat, mint egy klasszikus sci-fi. Az iparágban dolgozók azonban tudják, hogy ennek a folyamatnak az összetevői már léteznek: egy részük még csak prototípus, egy részüket már gyártási körülmények között tesztelik, egy részük pedig már jelenleg is teljes jogú résztvevője a termelési folyamatoknak. A már bevezetett újítások szélesebb körben ismertek, ide tartoznak a programozható ipari robotok, tanulásra képes vezérlés, 3D nyomtatás, önműködő raktározási rendszerek, kiterjesztett és virtuális valóság, felhő alapú adattárolás és -bányászat, ERP, PLC, MES és még sorolhatnánk.

VISZONT AHHOZ, HOGY EGY (PORTERI ÉRTELEMBEN VETT) GYÁRTÁSI LÁNC MINDEN RÉSZTVEVŐJE AZ IPAR 4.0 KÖVETELMÉNYEI SZERINT VEGYEN RÉSZT A TERMELÉSI FOLYAMATBAN, MÉG SZÁMOS ELEM HIÁNYZIK.

Az egyik ilyen hiányzó elem – ami az új technológiák és okos-megoldások mellett szinte teljesen háttérbe szorulni látszik – maga az emberi tényező. A gazdasági szereplőket összességében tekintve kijelenthető, hogy jelenleg a multinacionális gyártók felsővezetőin, a gyártóiparban dolgozó HR kollégákon és egy maroknyi tanácsadón kívül nem sokan látják azt, hogy milyen emberi kvalitások szükségesek a nagyon közeli jövőben ahhoz, hogy a cégek lépést tudjanak tartani a technológia fejlődéssel. Ezt a területet éppúgy nem szabad elhanyagolni, mint a technológiai oldalt, ugyanis minden cégnél minden technológiai újítást emberek vezetnek be és tartanak életben.

A gyártóipar tulajdonosai és felsővezetői felé elsősorban az az elvárás, hogy vízióként tekintsenek az ipar 4.0 bevezetésére. Ez csak akkor lehetséges, ha az alapvető hozzáállásukat változtatják meg a témával kapcsolatban. Az új technológiák bevezetése sok időt vesz igénybe, számos ellenállásba ütközhet a folyamat a szervezeten belül és kívül is. Ezeknek a helyzeteknek a kezelése nagyfokú türelmet, és a téma iránti maximális elkötelezettséget követel meg.

A vezetőknek fel kell ismerniük, hogy a paradigmaváltás már elkezdődött, a technológia fejlődés ugyanúgy megvalósul nélkülük, mint velük. Ennek a folyamatnak a győztesei azok a cégek lesznek, akik időben felismerik a megváltozott viszonyokat, és egyaránt képesek és hajlandóak is megtenni a szükséges lépéseket, hogy a vállalkozásukat a fősodorban tartsák.

SIKERES MÉG ÍGY IS CSAK AKKOR LEHET A FOLYAMAT, HA A MEGFELELŐ STRATÉGIAI LÉPÉSEKET KÖVETKEZESEN VÉGIG VISZIK.

Ehhez a szervezeten belül is szükség lesz a kellő rugalmasságra. Az időben felkészített, a tulajdonosokhoz és a felsővezetőkhöz hasonlóan elkötelezett középvezetőkből lesznek azok a felelős személyek, akik a közvetlen feladatokat végre fogják hajtani. Ezek az emberek pontosan lefektetett stratégia, részletes célok és határidők mentén fogják csak tudni megvalósítani a változtatásokat, magasfokú kollektivitás mellett.

Tulajdonosi, vezetői szemszögből nézve az ipar 4.0 a megtérülésről, gazdaságosságról is kell, hogy szóljon. Ez már ingoványosabb talaj: lehetnek és lesznek is olyan változtatások, amelyek hatását előre csak pontatlanul lehet jelezni. A COVID19 pandémia nagymértékben növelte a gyártóipar teljes ellátási láncának volatilitását, ráadásul az alapanyaghiány, az akadozó logisztika a fejlesztő cégeket is ugyanúgy érinti, mint a gyártóipar többi résztvevőjét. Így egyrészt a normál működés prognosztizálása is nehezebbé vált, másrészt az ipar 4.0-hoz kapcsolódó fejlesztési projektek üteme is megváltozott. Mindezek miatt az új technológiák széleskörű bevezetési küszöbét is lassabban érjük el, tehát a kevésbé tőkeerős vállalkozások később juthatnak hozzájuk. Ahhoz tehát, hogy fenntartható értékteremtő folyamattá tudjon válni bármilyen termelésfejlesztés, a mindenkori globális viszonyokat is érdemes figyelemmel kísérni, ehhez pedig tájékozott, széles látókörű vezetőség szükséges.

Természetesen elsősorban azt kell tudnunk felismerni, hogy az ipar 4.0 megoldásai közül van-e bármi, amivel a saját gyártási folyamatainkat fejleszthetjük. Az energiahatékonysági megoldások például nagyjából mindenkinél működőképes alternatívát jelentenek, de lesznek olyan gyártók, vagy a gyártási folyamaton belül olyan elemek, amelyekre a fejlesztések nem lesznek alkalmazhatóak. Ilyen, jellemzően csak nagyon kis mértékben automatizálható/digitalizálható terület például az egyedi gyártás, a prototípusgyártás, vagy akár azok a munkafázisok, amiknél az emberi kezet túlságosan nagy befektetések árán lehetne géppel helyettesíteni, tehát gyakorlatilag nem éri meg időt, pénzt, energiát fektetni a fejlesztésbe.

Ezeknél a vállalkozásoknál a termelési folyamat kedvezőbb gazdasági környezetbe való áthelyezésén kívül nem sok megoldás van arra, hogy hogyan fogják tudni tartani az árversenyt a hatékonyabban termelő, technológiailag fejlettebb gyártókkal. Többek között ez is a hajtóereje annak a régóta zajló folyamatnak, amely során az európai uniós gyártók inkább az EU-n kívüli, kelet-európai országokba pl. Ukrajna, Szerbia magyar határhoz közeli régióiba, de legfőképpen Kárpátalja térségébe telepítik a nagy emberi erőforrást igénylő termelési folyamataikat. Legfőképpen az erősen iparosodott nyugat-Ukrajnai kárpátaljai régió jár elöl a szakemberképzésben és ipar 4.0 tapasztalatokban, valamint az értékes, tapasztalt kiszolgáló munkaerő terén, akikkel jobban megéri üzemeltetni az ipar 4.0 rendszereket.

Érdekes trend, hogy az észak-afrikai területekre, pl. Tunéziába vagy Marokkóba települt gyártók szembesülve az olcsó, de nagyon instabil, képzetlen, kizárólag mezőgazdasági munkához szokott munkaerővel, a szakemberhiánnyal és a logisztikai kihívásokkal, újabban már visszafelé igyekeznek az előbb említett keleti országokba.

ÖSSZESSÉGÉBEN TEHÁT AZ IPAR 4.0 LEGALÁBB OLYAN MÉRTÉKBEN SZÓL A TECHNOLÓGIAI FEJLŐDÉS EMBERI HÁTTERÉRŐL, MINT MAGUKRÓL AZ ÚJ TECHNOLÓGIÁKRÓL. FELKÉSZÜLT VEZETÉSSEL, TAPASZTALT MUNKAERŐVEL, AZONBAN EZ A MÉRFÖLDKŐ IS ELÉRHETŐ, ÉS HOSSZÚ TÁVON LEGALÁBB AKKORA LENDÜLETET KAPHAT A VILÁG GAZDASÁGA, MINT AZ ELŐZŐ IPARI FORRADALMAK UTÁN.

Forrás: www.portfolio.hu