Az nem vitatható, hogy egyes hazai, illetve hazánkba települt és itt fejlesztő nemzetközi vállalatok saját kezdeményezéssel már korábban is kapcsolódást találtak a szakmai területen hozzájuk közel álló magyar felsőoktatási intézményekkel, kutatóhelyekkel. Ez elsősorban az autóipar vagy a beszállítói láncok jelentős vállalkozásai, elektronikai cégek és informatikai vállalkozások esetében figyelhető meg.

Ha ezek a kezdeményezések a tartós együttműködés stádiumába érnek, megjelenési formájukat tekintve közös egyetemi laboratóriumokban, többéves kutatási programokban öltenek majd testet. Az intézményesülés segíti az együttműködő nagyvállalat kutatás-fejlesztési tevékenységét, illetve az egyetemen folyó oktatást és kutatást, azaz eredményes, valamennyi fél számára hasznos struktúra jön létre, amely követendő példaként szolgál majd mások számára is. Ez azonban a napi gyakorlatban még mindig inkább „szigetszerű” kezdeményezés, mintsem általános tendencia.

Az igazi problémát az jelenti, hogy a döntően hazai tulajdonban lévő kis- és középvállalkozások kapcsolódása a felsőoktatáshoz esetleges és egyáltalán nem általános.

A kezdeményezés jellemzően az egyetem és a vállalati szféra együttműködését támogató valamely pályázati lehetőségből indul, és a megelőző években az igazi motiváció a közösen megvalósítható és hasznosítható eszközfejlesztés, illetve az egyetemi szféra kutatóinak, oktatóinak fizethető többletjövedelem elérése volt. Az együttműködések az esetek 90 százalékában megszűntek, amikor a pályázatok időszaka lezárult, és ritka volt, mint a fehér holló az ezt követő szakmai kollaboráció.

A kkv-k és az egyetemek között ritkán alakul ki tervezetten több évre előretekintő, tartós – kölcsönös érdekeken alapuló – megállapodás, ami jelentős hátrány a gazdaság k+f teljesítményének növelése, illetve hasznosítása terén. Az sem véletlen tehát, ha a nemzetközi gyakorlatot figyelembe véve egy-egy multinacionális vállalat évente a szellemi termék előállításának sokszorosát produkálja, mint az összes magyar felsőoktatási intézmény, illetve az outputja is többszöröse Magyarország teljesítményének.

A jövőben a tartós gazdasági növekedés egyik feltétele a gazdaság duális szerkezetének gyengülése, távlati megszüntetése.

Ez elképzelhetetlen a hazai középvállalkozások megerősödése nélkül, aminek alapkövetelménye a vállalatok és az egyetemi k+f+i tevékenység közötti tartós együttműködés. Ennek hiányában a szféra versenyképessége nem erősödhet meg kellő mértékben, illetve a vállalkozások középtávon nem lehetnek a nyertesei a digitális transzformációnak, és az egyre erősödő fenntarthatósági követelményeknek sem felelnek meg.

A modellváltó egyetemek új szabályozása és gazdasági struktúrája lehetőséget teremt egy erős vállalati kapcsolatrendszer kiépítésére, és megalapozhatja azt, hogy az egyetemek a hazai közép- és kisvállalkozásokban tartós partnerre találjanak. Ez már középtávon is előmozdíthatja annak a gazdasági háttérnek a felépítését, amely az üzleti szféra oldaláról közvetíti folyamatosan a kihívásait az egyetemi oktatás és kutatásfejlesztés felé, miközben finanszírozási hátteret biztosít ennek folytatásához. Ehhez támogató struktúrákra, ösztönzésre és megfelelő pénzügyi eszközökre van szükség.

A hazánkba települő nemzetközi nagyvállalatok elsőként találják meg a számukra értékes tudást, ha nem itt, akkor a régió más országaiban. A magyar középvállalatok számára azonban jellemzően a hazai k+f+i műhelyek az elérhetők és a természetes partnerek.

Forrás: www.vg.hu