Mit vár a Nemzeti Innovációs Hivatal a hamarosan elinduló egyetemi kancellári rendszertől?

Azt látjuk, hogy a koncepció megvalósulása egy régóta zajló folyamat tetőzése: évtizedek óta beszélünk arról, hogy a felsőoktatásnak nyitottabban kell reagálnia az ipar, a vállalatok felől érkező igényekre. A korábbi, kínálati modell – nemcsak Magyarországon, hanem az egész fejlett világban – arról szólt, hogy az egyetemek határozták meg a hosszú távú kutatási prioritásaikat, a gazdaság azonnali szükségletei így kevésbé tudtak érvényesülni. A keresleti jellegű tudástranszfermodell viszont jobban alkalmazkodik a termelési igényekhez. Magyarországon is vannak már nagyon jó példák az utóbbira, a kancellári rendszer bevezetésétől pedig azt várjuk, hogy ezekből lesz egyre több.

A kancellárok hatásköre nem terjed ki az oktatási kérdésekre, tudomásom szerint az egyetemek gazdasági vezetésében lesz meghatározó szavuk.

Igen, pont ez a lényeg: az egyetemeken erősödhet az igény a saját bevételek növelésére, a meglévő kapacitások jobb piaci kihasználására. A kancellárok menedzserszemléletet visznek a felsőoktatásba, becsatornázzák a piaci igényeket a rendszerbe.

Az egyes egyetemeken azért vannak példák arra, hogy az iparági kapcsolatok jól működnek.

Reményeink szerint ezek a „szigetszerűen” – és tegyük hozzá, kiválóan – működő technológiai és tudástranszfer-irodák, tudásközpontok mintaként tudnak majd szolgálni a kancellárok számára, amikor elkezdik gyarapítani a hasonló kezdeményezések számát. Érdemes egy kicsit körülnézni Európában is. Finnországban, az Aalto Egyetem mellett működik az „Open Innovation House” és a Startup Sauna is, mindkettőben fiatal kutatók és diákok kapnak segítséget, hátteret induló vállalkozásaik beindításához. Magyarországon ilyen méretekben eddig nem valósult meg ilyesmi. Németországban a Fraunhofer Intézet köti össze a kutatókat és az iparági szereplőket, a kezdeményezés nagyon sikeres. Hasonló tevékenység nálunk is működik, csak sokkal kisebb léptékben. Egy másik finn példa a VTT, amely üzleti megoldásokat, innovációs szolgáltatásokat kínál a friss kutatási eredmények iránt érdeklődő vállalatoknak, azaz szintén összeköti a kutatókat a piaccal – ez az intézmény hetven éve működik Finnországban. Mi azon dolgozunk, hogy a felsőoktatási rendszer átalakulásával megnyíljon a lehetőség a hasonló méretű innovációs központok kialakítására Magyarországon is. Sőt, igazából nem csupán magyarországi léptékben gondolkodunk: az intézményi széttagoltság megszüntetésére, a „szigetszerűség” felszámolására és az egyetemi kutatások ipari igényekhez való igazítására egész Európában keresik a megoldást. Az imént felsorolt példák jelentősek ugyan, de a tudástranszfernek, innovációnak nincs olyan egységes rendszere Európában, mint mondjuk az USA-ban, Izraelben vagy Délkelet-Ázsiában.

Felmerül viszont a kérdés, hogy van-e Magyarországon annyi, innovációt hasznosítani képes ipari szereplő, amennyi képes fenntartani egy rendszerbe szervezett egyetemi tudásközpont-hálózatot?

Ha beleszámoljuk az erőforrásokhoz – például laborkapacitások, tudósokkal való konzultációk – jelenleg korlátozottan hozzáférő hazai kis- és középvállalkozások tömegét, akkor mindenképpen. A Nemzeti Innovációs Hivatal fontos célja, hogy ezeket a kis cégeket „bejuttassa” az egyetemi kutatóközpontokba. A magyar kkv-k előtt jelenleg sincs zárva a felsőoktatás, de a kisebb cégek kapcsolatrendszer hiányában sokszor inkább meg sem próbálkoznak azzal, hogy ötletükkel bekopogjanak a felsőoktatási intézményekbe. Sokat segítene, ha tisztázódnának, formalizálódnának ennek a folyamatnak a szabályai. Meggyőződésem, hogy az egyetemek számára is hasznot hoznának az ilyen típusú együttműködések: növekedhetnének a saját bevételek, megfelelő szellemi tulajdonvédelmi garanciák mellett – amelyek megteremtésén szintén dolgozunk – az egyetemekről konkrét vállalkozások, spin-off cégek léphetnének ki. A lényeg, hogy a folyamat végén mindenki jól jár: a hozzáadott értékhez jutó kkv, a pluszbevételt realizáló egyetem és a tudásgazdaságba fektető társadalmat képviselő állam is.

Forrás: Nemzeti Innovációs Hivatal